A 80-as évek végéről 90-es évek elejéről első emlékeim között egy kis monochrome-kijelzős elemes kütyü tűnik fel először, mint videójáték. A 90-es évek végi mobilkorszak játékaihoz hasonló (mint a fekete-fehér nokiás kigyó például) kézben tartós autóversenyes kütyü volt, amit anno az un. "lengyel piacon" kaptam. Ez volt életem leső videó-játéka. Legalábbis így neveztük.

Közben még mikor bejárogattam apám vállalati irodájába is, öt-hat-hét évesen - ahol egy hiper-csodálatos Commodore 64 -en művelhettem ugyanezt. Úgy fél órát kellett várni amíg a hozzákötött képcsöves fekete-fehér tévén megjelent a képernyőn valami játékszerű. Néha haza is vittük, merthát akkoriban lehetett olyat. (Nem dicséret, csak a ...

Igen, naná, hogy az a bizonyos Walt Disney. 1993. december 12, vasárnap 18 óra 8 perc, 17 másodperc. (lábjegyzet: ekkor még nem voltak mesecsatornák, -sőt nagyjából csak egy tévécsatorna (igazából kettő) - Esti mese, és vasárnap délután 5 körül már a tévé előtt tolongtunk mert 2-3 Walt Disney mese- közte egy filmsorozat - ment akkor) .

Szóval ekkor is ott tolongtunk mi - én pont - tíz évesek és körüliek, már vagy még mesére szomjazók.

Már csak néhány perc volt hátra a Kacsa mesék aktuális részéből "A gonosz bálna" című epizódból, és talán már készültünk is vacsizni. Amikor egyszer csak elsötétült a kép, majd gyászzene, és következett a Himnusz.

Aki ezt akkor gyerekként nézte, kitörölhetetlen emlékként maradt ...