Amikor 286-os, vagy 486-os számítógépek előtt ültünk a 90-es években - természetesen lopott Windows 3.1 később 3.11, mégkésőbb Windows 95 előtt - , szinte nélkülözhetetlen volt, hogy legyen a közelben egy csomag "kislemez" (más néven floppy) vagy a még klasszikusabb "nagylemez". Főleg a nagynál, de a kicsinél is gyakran előfordult, hogy amit rámásoltál egyszer csak eltűnt róla. De jóval később is, a kétezres évek közepén is használatban voltak.

Ha pedig zeneszámokat szerettünk volna hallgatni a walkmanünkön - amiben bizony kazetta volt ám :) - akkor a rádióból vehettük fel, és gyakran véletlenül törülhettük le a dalokat. Már amikor éppen ment a rádióban ilyesmi. Vagy persze vehettünk műsoros kazettákat is. A kazettákhoz pedig a ceruza nélkülözhetetlen volt.

És mihez kellett a ceruza? Ha például az agyonhallgatott kazi beakadt a magnó lejátszójába, és a kijött tokból a szalag, azzal tekerhetted vissza.

A másolt, és borzalmas minőség a tévében is megjelent: az egymás között cserélgetett videókazetták formájában is. Már ha volt videód, ami a kilencvenes években is nagy szó volt.

No és persze a kazettás magnó is e tárgykörbe tartozik. Ez utóbbi - ha nem is a kazetták miatt, inkább rádióhallgatás céljából - még ma is feltűnik odahaza vagy az autóban. De sokunknál lapul még a jó öreg videómagnó is valahol a szekrény mélyén...